…
…
…
Elindulok a tér felé
Reggel van, munkába indulok. Kilépek a házból, bezárom a kaput, zsebre teszem a kulcsomat. A zsebemben némi aprópénz van, meg egy szem mogyoró, amit talán egy hete rakhattam bele, már nem emlékszem, miért. Az apró néha megcsörren, ahogy lépek. Elindulok a tér felé a járdán, a petúnia meg török szegfű ágyások mellett. Néhol muskátli meg liliom is van. A levegőben kékes füst vékony csíkja lebeg, a szaga kesernyés, csípős, talán a tavalyi avart égetik valahol. A házfalakon a faleveleken átszűrődő ferde szürke fények motoznak, időnként vakító fehér villanással lobbannak el. A kerítésre verebek szállnak, meg egy fecskeféle madár, de amint észreveszik, hogy feléjük tartok, berepülnek a kertbe. A tér lekerített aszfaltos pályáján óvodásforma kisgyerekek fociznak, azaz falkában kergetnek egy összevissza pattogó sárga gumilabdát, rohannak utána cikkcakkban, közben teli torokból visít mind. Olyan, mintha mindnyájan attól félnének, hogy a legközelebb állónak bele kell majd rúgnia. Egyikük térdén friss vörös esésnyom, vékony csíkban csordogál belőle a vér. Három középkorú nő nézi őket megfáradt közönnyel, egyikük éppen az orrát fújja, az összegyűrt zsebkendővel elsétál a szemeteshez. A focipálya mögött egy hajléktalan kinézetű, szakállas öreg férfi madzagon bádogtartályt húz maga után az összetöredezett aszfalton. A tartály éktelen csörömpöléssel, ugrálva, pattogva követi.
…
…
…
TARTALOM
Galambok
Elindulok a tér felé
Délelőtt
Riport
Jób könyve (i.m. W. G. Sebald)